... ítéletidő, áprilisi hó, süvöltő szél, csontig hatoló hideg. Három napja még nyár volt, igaz, helyi viszonylatban nyár, de nyár, ma pedig kénytelen kelletlen újra bekapcsoltam a fűtést. Az utca kihalt, csak egy-egy taxi robog sietve, a fekvőrendőrökön dobbantva, agresszíven.
Nem finom, csöppet sem finom. sőt, kellemetlenül mélabús. Bár belátom, a természetnek szüksége van rá, szárazságról regéltek már a hírek, a kis előkertünkön is láttam, hogy bizony a füvünk esőre áhítozik. Remélem, most boldog. Legalább a fű. Mert bizony ember legyen a talpán, aki nem sápítozik. Én sápítozok. De közben igyekszem bőszen a gyepre gondolni.
